A sötét hatalom rejtett működése: leleplezett ellenség!

A sötét hatalom rejtett működése: leleplezett ellenség!
Antik illusztráció és vonalrajz vagy metszet Jób bibliai történetéről. Adobe Stock – Zdenek Sasek

Nem minden, amit Istennek vádolnak, az ő ötlete volt. Írta: Kai Mester

Olvasási idő: 6 perc

Mit tesz Isten, mit enged meg és miért? A Biblia egyik legrégebbi könyve, ha nem a legrégebbi, ezzel a kérdéssel foglalkozik: Jób könyve.

Isten ellenfelét ritkán említik

A héber Biblia néhány más könyvéhez hasonlóan Jób könyve is bepillantást enged a színfalak mögé. Az összesen 42 fejezetből az első hetedik versében egy olyan személyiséggel ismerkedünk meg, akit csak Dávid idejében említenek újra: a Sátánt, Isten vádlóját és ellenségét.

Az egész héber Bibliában csak három olyan eset van, amikor egyértelműen beszélnek róla: Jób 1, 1 Krónika 21 és Zakariás 3. Egyébként csak utalásokat találunk. Néha alakokban beszélnek róla: mint Babilon királyáról (Ézsaiás 14), mint Tírusz királyáról (Ezékiel 28). Néha egy médium mögé bújik: a kígyó az 1Mózes 3-ban, a halottak szelleme az 1Sámuel 28-ban.

Túl keveset tudtak a Biblia írói a Sátánról? Vagy szándékosan kevés figyelmet szenteltek neki, hogy egyedül Istent tiszteljék? Vagy más oka van?

Három meglátás: Csökken a fillér?

Ha felismerjük, hogy a Jób könyvében található magyarázatok kulcsfontosságúak a Sátán munkájának megértéséhez, megváltoztathatjuk a Biblia üzenetével kapcsolatos látásmódunkat, és megerősíthetjük Istennel való kapcsolatunkat.

Három dolog válik világossá Jób könyvében:

Először is, a Sátán az összes gonosz kitalálója és kitalálója. Kihívta Istent: „Nyújtsd ki a kezed, és érints meg mindent, amije Jóbnak van.” (Jób 1,11:1,13) „De Istent nem lehet gonoszra kísérteni.” (Jakab 1,12:2,5) Ezért visszaadta a labdát Sátánnak: „Íme, , minden, amije van, a te kezedben van" (Jób 6:XNUMX) A Sátán ezután három katasztrófát hozott Jóbnak: villámlás, rablás és hurrikán megölte Jób állatait, szolgáit és gyermekeit. Ismét megkísértette Istent: »Nyújtsd ki a kezedet, érintsd meg csontjait és testét!« ​​(Jób XNUMX:XNUMX) És ismét Isten visszaadta a labdát Sátánnak: »Nézd, a kezedben van, de kíméld az életét! XNUMX. vers). Amikor Jakab apostol azt írja, hogy Istent nem lehet rosszra csábítani, akkor tudatosítja bennünk, hogy emberekként gyakran rosszul ítéljük meg a helyzetet: gyanakodunk Istenre. Kételkedünk a jóságában. Hiányzik a kulisszák mögé való betekintés.

Másodszor, a Sátán katasztrófákat és betegségeket hoz, megzavarva azt a biztonságot és egészséget, amelyre Isten teremtette teremtményeit. A szenvedés szerzője nem Isten. Nincs öröme a szenvedésben és a halálban. De bölcsességében és szeretetében teret ad a gonosznak, és hagyja, hogy kifejlődjön. Sátán ezzel szemben „kezdettől fogva gyilkos” (János 8,44:1,16.17). Milyen gyakran hibáztatjuk Istent a katasztrófákért és a betegségekért? „Ne tévedjenek, kedveseim. Csak a jó ajándékok és csak a tökéletes ajándékok jönnek felülről, a világosság Atyjától, akinél nincs változás a világosságból a sötétségbe.

Harmadszor, Isten vállalja a felelősséget. Az ártatlanok meggyilkolása után Isten így szól a Sátánhoz: „Ok nélkül kísértettél meg, hogy elpusztítsam Jóbot.” (Jób 2,3:1,21) Mennyire durva ez? Jób könyvében sehol sem mossa meg Isten a kezét az ártatlanságban. Inkább hagyja Jóbot, hogy elhiggye, minden szerencsétlenség tőle származott. A sors rettenetes csapásai után Jób így szól: Adta az ÚR, elvette az Úr; az ÚR neve legyen dicséret!« (Jób 2,10) Még betegségében is megerősíti. „Jót kaptunk-e Istentől, és nem szabad-e elfogadnunk a rosszat is?” (Jób 42,11:XNUMX) A könyv végén pedig ez áll: „Minden... megvigasztalta Jóbot az ÚR által okozott összes szerencsétlenség miatt rászedték.” (Jób XNUMX:XNUMX) Isten hajlandó felelősséget vállalni annak minden keserű következményével együtt. A legvégén azonban, akárcsak Jób könyvében, megtöri az ördögi kört, letörli a könnyeket, és több áldással áraszt el bennünket, mint amennyit a megpróbáltatások megkezdése előtt kaptunk.

Jézus elhúzza a függönyt

Amikor Isten elküldte Messiását a világba, hogy odaadja őt a világnak, akkor vált igazán világossá a természete. Mert Jézusban Isten engedett, hogy a szívébe nézzünk: „Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek lelkét elpusztítsa, hanem hogy megmentse!” (Lk 9,56 SLT) Tehát Isten is ilyen, mert nekünk szabad. hogy lássam őt a Messiásban. „Elviselte a betegségeinket és viselte fájdalmainkat. És mi gondolat, Isten kiközösítené, megverné és megalázná. De a mi vétkeink miatt átütött, összetört a mi vétkeink miatt. Megbüntették, hogy békénk legyen. Az ő sebei által gyógyultunk meg... Mindnyájunk bűneit rávetette az Úr.« (Ézsaiás 53,4:XNUMX) A mennyei Atya is szenved velünk, közöttünk és rajtunk, éppen azért, mert mi őt gyanúsított mint akitől szenvedés származna.

Isten nem a pusztító, hanem a megváltó. Ahelyett, hogy betegséget és fájdalmat küldene, magára veszi a betegséget, a fájdalmat, a bűnt és a bűntudatot. Ezzel a tudással elolvashatjuk az összes bibliai beszámolót, amelyben úgy tűnik, hogy a szerencsétlenség, betegség, fájdalom, bűn és bűntudat Istennek köszönhető, olyan beszámolókat, amelyekben egyáltalán nem esik szó Isten ellenségéről, de mindenért Isten a felelős. Ha a függönyt felemelnénk, minden alkalommal látnánk, hogy az ellenség és démonseregének valójában milyen szerepe volt. Természetesen azt is megtanulhatjuk Isten Igéjéből, hogy csak az abszolút minimumot mondjuk az ellenségről, hogy minél kevesebb figyelmet és tiszteletet kapjunk. Hasonlóképpen biztonságot találhatunk Isten mindenhatóságában, még ha nem is értünk mindig mindent.

A mesterhazudozó

Istenbe vetett bizalmunknak azonban nagy lökést adhat; hagyhatja, hogy a szeretet tüze fényesen fellobbanjon, és tartósan táplálja a szenvedély parazsát, amikor Sátán lelepleződik arról, aki ő: „Hazug és a hazugság atyja.” (János 8,44:XNUMX)

„A Sátán eljött a világunkba, és megkísértette az embereket. A bűnnel betegség és szenvedés járt, mert azt aratjuk, amit elvetünk. Sátán arra késztette az embereket, hogy Istent hibáztassák ezért a szenvedésért, amely a természeti törvények megsértésének biztos eredménye. Tehát Istent jogtalanul vádolják, és jellemét félremagyarázzák. Őt okolják azért, amit a Sátán tett. Isten azt akarja, hogy népe leleplezze ezt az ellenséges hazugságot. Megadta nekik a tudást, hogy az evangélium egészségessé teszi az embereket. Képviselőiként ezt a fényt továbbíthatják másoknak. Mivel enyhítik az emberek szenvedését, felvilágosíthatják minden szenvedés eredetét, és Jézusra, a lélek és a test nagy gyógyítójára irányíthatják az elmét. Együttérző szíve mindazok felé fordul, akik a földön szenvednek, és mindenkivel együttműködik, aki a szenvedés enyhítésén dolgozik. Amikor az egészség visszatér áldásaival, Isten jelleme visszaáll az őt megillető helyre, és a hazugság visszaütődik Sátánra, annak szerzőjére." (Ellen White, Spalding és Magan kollekció, 127. oldal)

Leave a Comment

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.

Hozzájárulok adataim EU-DSGVO szerinti tárolásához és feldolgozásához, és elfogadom az adatvédelmi feltételeket.