Boldogok vagytok szegények, tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik éheztek; etetni kellene. Boldogok vagytok, akik sírtok; nevetni fogsz

Miért boldog? A szegények, az éhezők és a sírók tudják, hogy hiányzik valami. Ételre és kényelemre vágynak. Nyitottak arra, amit Isten adni akar nekik, szeretnének tanulni, vágynak az ő lényegére. A sivatag vízre éhezik, az éjszaka reggelre.

Boldog, amikor az emberek gyűlölnek, kirekesztenek, kigúnyolnak és átkoznak, mert a Messiáshoz tartozol. Ha ez megtörténik, örülj, ugrálj az örömtől, gazdag jutalmat kapsz a mennyben. Ezeknek az embereknek az ősei pontosan ugyanezt tették az Isten által küldött prófétákkal.

Akik Jézussal együtt szenvednek, jobban megértik őt, több közös vonásuk van vele, jobban szeretik. Aki szelíden és boldogan szenved, megtöri az erőszak ördögi körét, meglep, elbűvöl, mint tavirózsa a bűzös tóban.

De jaj neked, gazdagnak – már megvan a vigasztalásod. Jaj nektek, akik jóllaktak; éhezni fogsz. Jaj neked, ki nevetsz; sírni fogsz és siránkozni fogsz.

Miért jaj? Gazdag, jóllakott, nevető önelégült, zárkózott is. Már nem megy be semmi. Isten nem változtathat meg. Mint egy nyüzsgő város, elaltatja a nyomor és a szenvedés az utcáin.

Jaj neked, amikor az egész nép tapsol neked, mert ezt tették az őseik a hamis prófétákkal.

Akit mindenki dicsér, az büszke és kemény lesz, mint egy modern többsávos autópálya. Csodálható, megváltoztathatatlan, ellenséges a növényekkel és az állatokkal, sőt sok embernek halált okoz.

De neked, aki hallod, azt mondom:

Hallgatni jobb, mint beszélni, jobb a nyitottság, mint zártnak lenni, a vágyakozás jobb, mint az önelégültség. Ha van füled, hallgass!

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; Áldd meg azokat, akik átkoznak téged! Imádkozz azokért, akik bántalmaznak téged! A másik arcát ajánld fel annak, aki pofont üt; és aki elveszi a kabátodat, ne utasítsa el az ingét sem. Adj mindenkinek, aki kér, és ne vedd vissza, amit elvettek tőled. Bánj másokkal úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.

Ez Isten természete, és csak így menekülnek meg az emberek a haláltól. A lefelé irányuló spirál megfordul. Az élet vize bőséggel folyik a sivatagban, és kiömlik a szív kiszáradt talajára.

Ha szereted azokat, akik szeretnek téged, milyen köszönetet vársz cserébe? Mert a bűnösök is szeretik azokat, akik szeretik őket. És ha jót tesz a jótevőivel, milyen köszönet jár? Így tesznek a bűnösök is. És ha pénzt adsz kölcsön azoknak, akiktől azt reméled, hogy visszakapod, milyen köszönetet vársz cserébe? Még a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt kapják vissza.

Az emberek önmaguk körül forognak, a szeretet csak körökben áramlik közöttük és barátaik és hasonló gondolkodású emberek között. De ez a halál törvénye.

Nem, szeresd ellenségeidet, tégy jót és kérj kölcsön anélkül, hogy bármit is várnál cserébe! Akkor nagy lesz a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek; mert kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

Az áramlás irányának meg kell változnia, csak akkor keletkezik az örök élet. Csak ott jelenik meg Isten, ahol Isten szeretete nyitott edényekbe és csatornákba áramolhat és tovább áramolhat rajtuk, ahol a víz önzetlenül egy irányba folyik, ott tárul fel Isten, jön létre a belé vetett bizalom, és az emberek engedik magukat üdvözülni.

Légy irgalmas, ahogy Atyád is irgalmas. Ne ítélj, és nem ítélnek el. Ne ítélj, és nem ítélnek el. Engedd el és szabadulsz! Bocsáss meg és megbocsátanak.

Az ítélkezés és az ítélkezés nem teszi jobb hellyé a világot. Nem nyílik meg és nem nyer meg senkit. Az élet vize nem tud folyni. Csak azok, akik maguk is megértik és magukba foglalják az élet magját, akik irgalmasan elengedik és megbocsátják, tapasztalják meg, mi az igazi élet, és válnak életforrássá mások számára.

Adj és adják – igazán jó mérték, mint a búza, amit megráznak és összetörnek, majd még ki is ömlik az edényből, a jót az öledbe öntik.

Az aljasság és a fösvénység nem elég. Kevés víz párolog el a sivatagban, még sok víz is elszivárog. Hatalmas mennyiségre van szükség ahhoz, hogy a magok kikeljenek, a fák pedig növekedjenek és gyümölcsöt hozzanak. De ha adsz, akkor megint lesz hely, hogy Isten feltölthesse kifogyhatatlan készletéből.

Vak vezethet-e vakot? Nem esnek mindketten egy gödörbe?

Mit tanul a vak a vaktól, gazdag a gazdagtól, jóllakott a jóllakotttól, nevető a nevetőtől, önző szerető az önző szeretőtől, adakozó az adakozótól?

Egy tanítvány sem jobb a mesterénél. Csak ha mindent megtanult tőle, akkor lesz olyan messze, amennyire van.

Nem hozhatunk másokat tovább, mint mi magunk. Amíg egoisták vagyunk, addig csak egoistákat képezünk.

Miért látsz minden apró foltot embertársad szemében, de miért nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? Hogy mondhatod neki: Barátom, gyere ide! Ki akarom húzni a szilánkot a szemedből!, és nem veszed észre, hogy a saját szemedben van egy fatörzs! Te képmutató! Előbb vedd ki a farönköt a szemedből, hogy aztán tisztán láthass, hogy a szálkát is eltávolíthasd a testvéred szeméből.

Nem úgy tanulsz meg tisztán látni, ha kijavítasz másokat. De ha valaki nem lát tisztán, csak árthat a másik iránti törődésével. Ezért inkább legyetek szegények, éhezzetek és sírjatok, adjátok és bocsássatok meg, szabadítsatok meg és hagyjátok el, hallgassatok és légy irgalmas, szeress és szenvedj. Mert ez az egyetlen út a tartós változáshoz barát és ellenség között, az egyetlen út a virágzó sivataghoz.

A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és a rossz fa nem terem jót. A fát a gyümölcséről ismerheted meg. A füge nem terem tövisbokron, a szőlő pedig nem terem sövényen. A jó ember jót hoz létre, mert a szíve tele van jóval. Másrészt a gonosz ember gonoszt produkál, mert a szíve tele van gonosszal. Mert amint az ember szívében gondolkodik, úgy beszél.

Akár önzetlenek, akár önzőek, mindkettő átdolgozza gondolatainkat, érzéseinket és indítékainkat döntéseinkben, szavainkban és tetteinkben. Egy patak, amely életet vagy halált hoz.

Hogy hívsz Uram, Uram! és nem azt csinálja, amit mondok? Aki hozzám jön, hallja szavaimat és cselekszi azokat, megmutatom nektek, milyen: olyan, mint az ember, aki házat épített, mélyre ásott és sziklára vetette az alapot. De amikor árvíz jött, a folyó felszakította a házat, és nem tudta megrázni; mert jól meg volt építve. De aki hallja és nem cselekszi, az olyan, mint az ember, aki házat épített a földön anélkül, hogy alapot vetett volna; és a folyó megszakította, és egyszerre összeomlott, és annak a háznak az összeomlása hatalmas volt.