Bárki, aki ma határozottan hirdeti a „Tűnj el a városokból” üzenetet, gyakran rémisztőként bírálják. Leggyakrabban a következő állítást idézik annak bizonyítására, hogy még nem jött el az ilyen figyelmeztetés ideje:

»Jeruzsálem rómaiak általi ostroma a júdeai keresztények menekülésének jele volt. Mi is figyelmeztetést kapunk: az USA rendelettel törvénybe foglalja a pápai szombatot, és ezzel bitorolja a hatalmat. Akkor eljön az idő, hogy elhagyjuk a nagyvárosokat, felkészülve arra, hogy a kisebb városokból félreeső otthonokba költözzünk a hegyekben.” (1885; Tanúságtételek 5, 464-465; lát. Krisztus hamarosan eljön, 87)

A menekülés jele

Ellen White összehasonlítása Jeruzsálem ostromával Jézus egy próféciájára utal: „De amikor látod Jeruzsálemet, amelyet seregek ostromolnak, tudd, hogy pusztulása közel van. Akkor menekülj a hegyekbe, amelyek Júdeában vannak.” (Lk 21,20:XNUMX)

Abban az időben a rómaiak kitűzték katonai zászlóikat közvetlenül a város falai mellett. Ezt a területet „szent földnek” vagy „szentnek” is nevezték – nem tévesztendő össze a templom szenttel. A zászlókon pogány isteneket ábrázoltak.

„Ha látod a pusztulás utálatosságát, amelyről Dániel próféta beszél, a szent helyen állni (aki olvassa, figyeljen rá!), akkor meneküljön a hegyekbe mindenki, aki Júdeában van.” (Máté 24,15: 16-XNUMX)

– A rómaiak az övék bálványokzászló a szent földön rendbe rak (akár néhány száz méterrel a városfalon kívül). Ez lenne a jel Jézus követői számára, hogy biztonságba meneküljenek.« (A nagy küzdelem, 26; lát. A nagy harc, 26)

Jeruzsálem ostroma

»Először a rómaiak zártak be Cestius vezetésével a városban. Amikor azonban minden a támadás sikerességét jelezte, váratlanul feloldották az ostromot. Az ostromlott majdnem megadta magát, mert nem volt bátorságuk ellenállni. Aztán minden látható ok nélkül a római hadvezér visszavonta seregét. Isten kegyelmes gondviselése népe javára dolgozott ki eseményeket. Ez volt a megígért jelzés a várakozó keresztényeknek. Most mindenkinek lehetősége volt meghallgatni a Megváltó figyelmeztetését." (A nagy küzdelem, 30; lát. A nagy harc, 30)

Több év telt el, mire a római hadsereg visszatért egy másik tábornok, Titus vezetése alá. Csak a második ostrom során rombolták le a várost és a templomot. Tehát Jeruzsálem első ostroma csak fenyegetés volt. Amikor a rómaiak kitűzték zászlóikat a szent földre, szándékot és hatalmat egyaránt mutattak.

Ellen White 1885-ben tett első kijelentésével ellentétben tizenkét évvel később jelezte, hogy ennek a próféciának a mai beteljesedése most következett be:

– A protestáns világnak van ilyen bálványokSabbat felállított, ahol Isten szombatjának kell állnia. A pápaság nyomdokaiba lép. Ezért úgy látom, hogy Isten népének el kell költöznie a városokból az ország félreeső helyeire” (1897, 90. levél; Country Living, 21; lát. A közösség számára írva 2, 368)

Ellen White véletlenül majdnem ugyanazt a megfogalmazást használja itt, mint az első idézetben? Mindenesetre mindkét esetben felszólítja Isten népét, hogy hagyja el a városokat.

A 19. század végén az Egyesült Államokban minden egy országos vasárnapi törvény irányába fejlődött. Az 80-as évek végén és az 90-es évek elején ugyanis sokan támogatták egy ilyen törvényt. 19-ben a Kongresszus törvényt fogadott el, amely előírja, hogy a Chicagói Világkiállítást vasárnaponként zárva kell tartani.

Végül 1888 májusában HW Blair New Hampshire-i szenátor újabb törvényjavaslatot nyújtott be az Egyesült Államok Kongresszusának. Ez volt az első kísérlet a vasárnapi törvény megalkotására országszerte. Néhány államban már léteztek vasárnapi törvények. De ez a törvénytervezet a vasárnapot törvényes pihenőnappá tette volna egész Németországban. Részben Alonzo Jones erőfeszítéseinek köszönhetően, akit az év decemberében hallgattak meg a kongresszusi bizottság előtt, Blair törvényjavaslata nem fogadható el. És így a téma végre ismét háttérbe szorult.

Jeruzsálemet kétszer ostromolták. Ezért van két ostrom az utolsó időkben.

– A vasárnapi törvény kényszere jött és jönni fog … Amiről az elmúlt 35 évben beszéltünk, az ma beteljesedik: törvény emeli fel a vasárnapot, és egy emberi találmány veszi át Isten szent napját” (1897, 28. levél; Kézirat megjelenése 10, 275)

Ez a kijelentés elképesztően jelzi, hogy a két ostrom között vagyunk. Ez azt is megmagyarázná, hogy Ellen White miért beszél még a Blair törvényjavaslat körüli események után is egy közelgő válságról.

A pápai szombatot törvénybe foglaló rendelet

De a több mint egy évszázaddal ezelőtti vasárnapi törvényválságban egyesek szerint nem hoztak ilyen törvényt. De mit mond Ellen White maga?

„Ebben az időben, amelyben élünk, az ÚR elhívta népét, és üzenetet adott nekik. Azért hívta, hogy leleplezze a bűn emberének istentelenségét. Mert ennek megvan vasárnapi törvény rányomta bélyegét hatalmára, és merte megváltoztatni az időt és a törvényt. Elnyomja Isten népét is, amely töretlenül továbbra is az egyetlen igaz szombatot – a teremtés szombatját – az Úrnak szenteli” (1903, 139. kézirat; Tanúságtételek a minisztereknek, 117-118; lát. Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 97)

„Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a vasárnapi törvény eltörlése érdekében. Ennek legjobb módja Isten törvényének felmagasztalása és teljes szentségében való hirdetése” (1906, 58. levél; Tanácsok íróknak és szerkesztőknek, 98.).

Ellen White azonban tovább ment:

„A rendelet, amely aznap az istentiszteletet törvénybe hozza, az egész világra kiterjed. Kis léptékben még ki is ment. Különböző helyeken az állam már sárkányhangon beszél, ahogy a pogány király a héber foglyokhoz szólt.« (Az idők jeleit, 6. május 1897.)

Egy másik egyértelmű jelzés, hogy a jel már megvan. Ahogyan az első támadás a jeruzsálemi városfalakon kívül kis léptékű volt, úgy az első támadás mai beteljesülése is – bár kis léptékű volt. Amerikában nem sikerült nemzeti vasárnaptörvényvé fejlődnie.

Egy figyelmeztetés

„Sodoma pusztulása előtt az ÚR így szólt Lóthoz: „Mentsd meg az életedet, és ne nézz magad mögé, és ne állj meg ezen az egész vidéken. Mentsd meg magad a hegyekbe, hogy el ne vessz!” (1Mózes 19,17:XNUMX) Ugyanez a figyelmeztető hang szólt Jézus tanítványaihoz Jeruzsálem lerombolása előtt ...

Ez döntő elszakadást jelentett a hitetlenektől és menekülést az életükért. Ilyen volt Noé napjaiban Lóttal, a tanítványokkal Jeruzsálem pusztulása előtt, és így lesz ez az utolsó napokban is. Újra jön Isten figyelmeztető üzenete és arra ösztönzi népét, hogy szakadjon el az uralkodó bűntől.” (1890; Pátriárkák és próféták, 166; lát. pátriárkák és próféták, 143)

„Sürgettem néhány családot, hogy használják Isten által kijelölt eszközöket és a városokból hogy húzzák meg a gyerekeiket. Néhányan haboztak, és nem tettek határozott lépéseket. Sürgették Lótot, feleségét és lányait, hogy siessenek, a kegyelem angyalai kézen fogták őket. Ha Lót úgy sietett volna, ahogy az ÚR akarta, a felesége nem lett volna sóoszlop. Lot agya túlságosan habozott. Tanulnunk kellene ebből. Ugyanaz a hang, amely Lótot kihívta Szodomából, ezt mondja nekünk: „Jöjjetek ki közülük, és szakadjatok el… és semmi tisztátalanhoz ne nyúljatok.” (2Korinthus 6,17:XNUMX)”Review és Herald, 11. december 1900.; lát. Korai írások 2, 363)

Akkor eljön az ideje

»Eljött az időhogy a családok kiköltöznek a városokból, amikor Isten megnyitja számukra az ajtókat. A gyerekeket vidékre kell vinni, a szülők pedig keresnivalójuknak megfelelő lakást találjanak.” (50. kézirat (1903), Country Living, 24: vö. A közösség számára írva 2, 369)

Ezek a szavak fordulópontot jeleznek. A városokból való elvándorlás okai csak azok voltak, amelyeket Ellen White korábban mondott? Akkor az „Eljött az idő” szavaknak semmi értelme nem lett volna. Most volt egy új ok. Jóslata „Eljön az idő”, pontosabban: „Majd eljön az idő” időközben beteljesedett.

„Meg kell mutatnunk a világnak, hogy a Nemzeti Reform Mozgalom* által elindított események mi magunk vagyunk a prófécia beteljesülése úgy kell tekinteni. Amit az elmúlt harminc-negyven évben hirdettünk most megérkezett. Sion falain minden őr riadót fújjon trombitájával.« (Review és Herald, 1. január 1889.)

* (A National Reform Movement/Association egy politikailag aktív keresztények koalíciója az Egyesült Államokban, amely az egyház és az állam szétválasztásának eltörlését és a vasárnapi törvényt szorgalmazza.)

Ellen White 1885-ben ezt írta a városok elhagyására vonatkozó „jelről”: „Akkor eljön az idő” (5T 464-465). Most, 1889-ben azt mondja, hogy a megjövendölt események már be is következtek.

A nagyvárosok elhagyása

Ellen White parancsa az első lépés a jelzés után. Később Isten népe is elhagyja a kisebb városokat, és végre „a hegyek félreeső helyein keres majd félreeső otthonokat”.

»Tűnjetek el a nagyvárosokból, amilyen gyorsan csak lehet!« (1900; Tanúságtételek 6, 195; lát. ajánlások 6, 167)

– Maradjon távol a nagyvárosoktól. Legyen otthon, ha lehet, az ország csendes eldugott részében.« (1897, 57. kézirat; Adventista Otthon, 139)

„Intézmények létrehozása különböző helyeken a nagyvárosok közelében, de azon kívül.” (1905, 76. kézirat; Kiadói Minisztérium, 186)

„[A szanatóriumoknak] néhány mérföldön belül kell lenniük a nagyvárosoktól.” (1903; Kiválasztott üzenetek 2, 291; lát. A közösség számára írva, 299)

Felkészülés arra, hogy a kisebb városokból eldugott otthonokba költözzön távoli hegyvidéki helyeken

Ellen White tehát nem azt hirdette, hogy feladjuk a munkánkat a városokban, vagy rohamosan meneküljünk a hegyekbe. Inkább egy folyamat elején van a jelzés, melynek során óvatosan és körültekintően elhagyjuk a nagyvárosokat, majd a kisebb településeket, és végül letelepedünk a hegyekben. Ezért írja azt, hogy „ha lehet”, „a lehető leghamarabb” és „ha Isten megnyitja az ajtót”.

„Évek óta azt tanítják nekem, hogy testvéreinknek, különösen a gyermekes családoknak el kell hagyniuk a városokat, amikor megnyílnak előttük az ajtók. Sokaknak azonban keményen meg kell dolgozniuk, hogy az ajtók kinyíljanak.« (Review és Herald, 27. szeptember 1906.; lát. Krisztus hamarosan eljön, 85)

1893-ban Ellen White figyelmeztetett egy testvért Battle Creekben az elhamarkodott lépésektől:

„Valóban szükséges, hogy a lépés megtörténjen, és most meg kell történnie. De akik költözni szeretnének, ne siessenek... hogy később megbánják... Semmit ne tegyenek anélkül, hogy Istentől bölcsességet kérnének” (1893, 45. levél; Country Living, 25-28; lát. A közösség számára írva 2, 270)

– Nem kellene figyelmeztetni a városokat? Még! De nem azért, mert Isten gyermekei laknak bennük, hanem azért, mert meglátogatják őket, hogy figyelmeztessék őket a közelgő ítéletekre.” (1902; Kézirat megjelenése 1, 253)

„Isten törvénytisztelő népeként elhagyjuk a városokat. Énokhoz hasonlóan nekünk is dolgoznunk kell a városokban, de nem kell laknunk bennük.” (1899; Evangelizáció, 78-79; lát. evangelizáció, 76)

Ellen White bizonyos városokban lévő bázisokról beszél, noha azok a városokon kívül voltak. Például a San Diego-i szanatóriumról beszél. De ez tíz kilométerre volt a városon kívül. Akkoriban a tíz kilométer körülbelül egy órás utazási időt jelentett lovas kocsival.

„Az ÚR többször is arra utasított bennünket, mint gyülekezetet, hogy a családok a nagyvárosokból költözzenek vidékre, ahol el tudják látni magukat élelemmel. Mert a jövőben az adásvétel komoly problémát jelent majd a hívők számára. Figyelnünk kell Isten mindig ismétlődő intésére: Menjetek ki a városokból vidékre, ahol nincsenek zsúfolt házak, és mentes az ellenség befolyásától” (1904, 5. levél; Country Living, 9-10; lát. Krisztus hamarosan eljön, 72)

» 'Ki a városokból; menjetek ki a városokból!” Ezt az üzenetet adta nekem az Úr. Jönnek a földrengések és az áradások. Nem szabad letelepednünk a gonosz városokban, ahol minden módon kiszolgálják az ellenséget, és oly gyakran elfelejtik Istent.«Review és Herald, 5. július 1906.)

„Az Úr arra hívja népét, hogy telepedjenek le távol a városoktól, mert abban az órában, amikor nem is várjátok, tűz és kénkő hull ezekre a városokra az égből. Bűneik szerint meglátogatják őket. Ha egy város elpusztult, népünk ne vegye félvállról, és reménykedjen abban, hogy a lehető leghamarabb letelepedik abban a városban. « (1906, kézirat 1518; Utolsó napi esemény, 95; lát. Krisztus hamarosan eljön, 70)

»Kinek kell figyelmeztetés? Ismét mondjuk: Menjetek ki a városokból!« (1908, 85. kézirat; Country Living, 14; lát. A közösség számára írva 2, 364)

Szilárd meggyőződésem, hogy több mint egy évszázada a kegyelem ablakában élünk, hogy ennek az ősi figyelmeztetésnek megfelelően cselekedjünk. Bár nem kell sietni semmit, jól tesszük, ha nem terheljük túl Isten irgalmát.

„Hamarosan olyan viszály és káosz lesz a városokban, hogy azok, akik el akarnak menni, képtelenek megtenni. Készüljünk fel ezekre a dolgokra! Ez az a tudás, ami nekem adatott.« (Általános Konferencia Értesítője, 6. április 1903.; lát. maranatha, 180)

De még ennél is fontosabb az ihlet tollából származó értékes ígéret:

„Isten segíteni fog népének, hogy ilyen otthonokat találjanak a városokon kívül.” (1902, 133. kézirat; Orvosi Minisztérium, 310; vö. Írás az Egyház számára 2, 369)

Szerkesztve a szerző engedélyével.

A rövidítés nélküli változat a cím alatt található Az elhagyatottság utálatossága az alábbi weboldalon.

További információ:

Vissza az Enoch Ministrieshez
PO Box 281
Malo, WA 99150
USA
info@backtoenoch.org
www.backtoenoch.org

Először jelent meg Alapítvány, Magazin a Felszabadult Életért, 7 2006-

---

^{Kép: sellingpix – shutterstock.com}