Jobb túl irgalmasnak lenni, mint túl szigorúnak

"Minden hűséges tanító inkább irgalmasan ítél, mint szigorúan, ha kétségei vannak." (Oktatás, 293; lát. Oktatás, 294.)

„Mindkettőtöknek új megtérésre és Isten képére való átalakulásra van szüksége. Inkább legyél túl irgalmas és elnéző, ha egyáltalán, mint túl intoleráns!« (Tanúságtételek 4, 64; lát. ajánlások 4, 73)

»Ha kétségeink vannak, szívesebben hozunk kegyes ítéletet a keményszívű ítélet helyett.« (Tanúvallomások a szexuális viselkedésről, a házasságtörésről és a válásról, 242)

»Ha kétségeid vannak, légy mindig irgalmas és kedves! Bánjunk tisztelettel és áhítattal legelkeseredettebb ellenségeinkkel is!« (Review és Herald, 16. december 1884.)

Inkább túl hagyományos, mint túl progresszív

»Még ha mindenki a lehető legjobb tudás szerint cselekszik is, a hibákat nem lehet teljesen elkerülni. Ami a reformokat illeti, ezért az a legjobb és legbiztonságosabb, ha kétség esetén a hagyományoshoz ragaszkodunk, nem pedig szélsőséges változtatásokat vezetünk be.« (Review és Herald, 14. április 1868.)

Jobb túl nagylelkűnek lenni, mint túl korlátozónak

„Mondd meg a testvéreknek, hogy ha kétségei vannak, jobb túl nagylelkűnek lenni, mint túl korlátozónak. A korlátok ugyanis olyan jellemvonásokat alakítanak ki, amelyek nem kedveznek a hitben való növekedésnek. Munkánknak mindig nagyvonalúbbnak, szélesebb körűnek és nyitottabbnak kell lennie.« (A tanúságtételek írása és kiküldése az egyháznak, 30)

Jobb túl emberi, mint túl ideologikus

„Nem alakítjuk az egészségügyi reformot vaságyrésszé, amelybe az emberek nem férnek be, hacsak le nem vágjuk a lábuk egy részét, a többit pedig kinyújtjuk. Senki sem teheti magát mércévé mások számára. Itt egy csipet józan ész lenne kívánatos, nem a szélsőségesség. Ha tévedünk, az jobb az emberek javára, mint ott, ahol már nem tudjuk elérni őket. Nem jó különlegesnek lenni csak a különlegesség kedvéért.« (Prédikációk és beszédek 1, 12)

Az arany középút az egészségügyi reformban

»Ha hibázunk, akkor ne távolodjunk el minél távolabb az emberektől, mert akkor elveszítjük befolyásunkat, és többé nem tudunk jót tenni nekik. Tehát jobb az emberek oldalán tévedni, mint távol lenni tőlük. Mert akkor van remény, hogy tovább tudjuk vezetni a népet. De nem kell tévednünk egyik oldalon sem. Nem kell sem a vízbe, sem a tűzbe mennünk. Vegyük az arany középutat, és kerüljünk minden szélsőséget!« (Tanácsok a diétával és az élelmiszerekkel kapcsolatban, 211; lát. Egyél tudatosan, 150)

„Megpróbáltam elmagyarázni a nőknek a gyaloglás fontosságát. Néhányan elfogadták az ötleteimet, és úgy döntöttek, hogy azonnal megvalósítják azokat. Azonnal futni kezdtek, talán fél mérföldet, és annyira kimerültek és fájtak utána, hogy úgy döntöttek, a futás nem a legjobb számukra. Túlvállaltad. A pálya túl sok volt az elejéhez. Vannak, akik túlzásba esnek. Nem tudod abbahagyni, ha már elég. Folytatják, és nem úgy használják a józan eszüket, ahogyan az ég engedi nekik.« (Egészségügyi Reformátor, 1. július 1868.)

"Vigyázzunk, nehogy túl messzire toljuk az egészségügyi reformról alkotott nézetünket, és ne tegyük azt egészségügyi deformitássá."Az orvosevangélista, 1. április 1910.)

"Ha az egészségügyi reformot a legszélsőségesebb formájában hoznánk el olyan emberekhez, akiknek a körülményei nem teszik lehetővé, hogy ezt magáévá tegyék, akkor inkább átok, mint áldás lennénk."Review és Herald, 3. március 1910.)

... a ruhareformban

„Egyes ruhareformerek szélsőséges álláspontja szinte teljesen tagadja befolyásukat. Isten azt akarta, hogy a férfi és női ruházat elkülönüljön, és elég fontosnak tartotta a témát ahhoz, hogy kifejezett utasításokat adjon rá. Mert ha mindkét nem ugyanazt a ruhát viselné, akkor zűrzavar lenne, és nőne a bűnözés. Ha Pál apostol ma élne, sok úgynevezett keresztény nőt figyelmeztetne az öltözködésükre. „Ugyanígy az asszonyok is szerénységgel és szerénységgel, méltóságteljes viseletben ékesítsék magukat, nem fonott hajjal, arannyal vagy gyöngyökkel vagy drága ruházattal, hanem azzal, ami az istenfélő nőkhöz illik, jó cselekedetekkel.” (1. Kor. 2,9.10 Timóteus XNUMX:XNUMX-XNUMX) A legtöbb úgynevezett keresztény teljesen figyelmen kívül hagyja az apostol tanításait, és aranyat, gyöngyöt és drága ruhát visel.
Isten hűséges népe a világ világossága és a föld sója. Mindig emlékezniük kell arra, hogy a befolyásuk számít. Ha a rendkívül rövid ruhát viselnék a rendkívül hosszú helyett, megfosztanák magukat befolyásuk nagy részétől. Elűznék a hitetleneket. Hogyan vezethetik mégis az embereket Isten Bárányához. Számos módja van annak, hogy a női ruházatot egészségügyi szempontból javítsák anélkül, hogy olyan mértékben változtatnának rajta, hogy a néző taszítva érezze magát.« (Kiválasztott üzenetek 2, 478; lát. A közösség számára írva 2, 457.458)

… munkában

'Minden jó munkát túl lehet vinni. Fennáll a veszélye annak, hogy az illetékesek egyoldalúan gondolkodnak, és csak egy munkaterületre koncentrálnak, a nagy munkaterületen pedig más területeket elhanyagolnak.« (Tanúságtételek 4, 597; lát. ajánlások 4, 649)

... lelkileg

„Azok, akik nem tekintik vallási kötelességüknek, hogy elméjüket a boldog dolgok hajszolásához szoktassák, a bal vagy a jobb árokban találják magukat: vagy állandóan izgalmas mulatságokban, vidám beszélgetésekben, nevetgélésben és tréfálkozásban lesz része, vagy depressziós lesz, nagy megpróbáltatások és nehéz erkölcsi konfliktusok lesznek, amelyeket úgy érzi, kevesen tudnak megérteni. Az ilyen emberek kereszténynek mondják magukat, de becsapják magukat. Nincs meg az eredetijük.« (Az idők jeleit, 23. október 1884.)

„Isten nem akarja, hogy rosszkedvűek vagy türelmetlenek legyünk, és nem is az, hogy komolytalanok és felületesek legyünk. Sátán kidolgozott stratégiája, hogy az embereket egyik végletből a másikba vonja. Isten azt akarja, hogy mi, mint a világosság gyermekei derűs és boldog kedvünk legyen, hogy „hirdessük annak erényeit, aki elhívott minket a sötétségből csodálatos világosságára” (1Péter 2,9:XNUMX).Adventista Otthon, 432; lát. Adventista Otthon, fej. 70. cikk (6) bekezdés)