2018 novemberében két EL-AL gép repülése került a címlapokra. A késések miatt nem tudták elérni Tel-Avivot a szombat kezdete előtt. A fedélzeten tartózkodó ultraortodox zsidók átszállást biztosítottak Rómában és Athénban. Így a hívők ott tölthették a szombatot, miközben a légitársaság a többi utas számára csatlakozó járatokat szervezett.

Az EL AL 1948 óta Izrael nemzeti légitársasága. 1982-ben a kormány elrendelte, hogy a légitársaság ne repüljön szombaton. 2006 novemberében azonban pótolni akarta az általános sztrájk miatti késéseket, és kivételeket tett. Ennek eredményeként sok hűséges utas újrafoglalta járatait. A bojkott olyan mértékűre nőtt, hogy az EL AL bocsánatot kért, és megállapodást írt alá a Sabbath Keeping Council képviselőivel.

De még ezután is előfordultak olyan incidensek, amikor a gépek a késések miatt nem értek el időben a célrepülőtérre napnyugtakor a szombati szünet előtt. Ilyen volt 2007-ben is, amikor két gép szállt le Londonban és Zürichben, illetve a közelmúltban Rómában és Athénban szállt le. A légitársaság elnézést kért, és ingyenes repülést és egyéb juttatásokat biztosított az érintetteknek.

Egy zsidó közmondás azt mondja: »Több, mint Izrael megtartja a szombatot, a szombat megtartja Izraelt.« A légitársaság ismét erre tért vissza.

A hívő zsidók szombaton sem vezetnek autót, és ha valahova gyalog kell menniük, igyekeznek ésszerű mértékre korlátozni a sétát.

A szombati utazási korlátozások bibliai alapjai?

A bibliai időkben az emberek még a szombati ösvényről is beszéltek, ami körülbelül egy kilométert jelent. De honnan ez a vonakodás vagy ez a szombati utazási korlátozás?

Az ok általában Isten parancsolata, amelyet a mannával kapcsolatban adott. Ott ez áll:

„Íme, az ÚR megadta neked a szombatot; azért a hatodik napon két napig kenyeret ad neked; így mindenki maradjon a helyén, és senki ne hagyja el a helyét a hetedik napon! Megpihent tehát a nép a hetedik napon.” (2Móz 16,29.30:XNUMX)

Az a tény, hogy csak egy kilométert szabad gyalogolni, valószínűleg két bibliaversből következtetett: Egy levita város legelőinek ezen a körön belül kell lenniük (2Móz 35,5:3,4), és ez volt az a távolság is, ameddig az izraeliták átkeltek a Jordánon. tartsa magát a frigyládához (Józsué XNUMX:XNUMX).

Nagy ígéret a »lábfigyelésben«

Amikor Isten Ézsaiáshoz beszél, újra felkeresi az utazás témáját:

„Ha visszafogod a lábadat szombaton, nehogy azt tedd, ami neked tetszik szent napomon; ha a szombatot örömötöknek nevezitek, és az Úr szent napját tisztességesnek; ha tiszteled őt, hogy ne járj a dolgodra [szó szerint: járd az utaidat] és ne csináld a dolgod [szó szerint: találd meg a te szívedet], és ne beszélj [hiábavaló] szavakat; akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban; és átvezetlek a föld magasságain, és táplállak atyád, Jákob örökségével! Igen, az ÚR szája megígérte.” (Ézsaiás 58,13:14-XNUMX)

A szombat tehát a különleges áldások napja, amelyet a „lábunk” visszafordításával ígérnek. Ez természetesen minden rossztól való visszatartást is jelenti, de ez vonatkozik a hét többi napjára is. Éppen ezért elsősorban arról van szó, hogy vissza kell tartani azoktól az utaktól, amelyek a többi napon, akár Isten parancsa szerint is teljesen rendben lennének.

^{Adobe Stock – nfsphoto}

A szombat fényessége

A szombati pihenés nem csupán a bűn és az engedetlenség istentelen cselekedeteiből való pihenés. A Zsidók 4,1:11-XNUMX ezt a szempontot hangsúlyozza, és a szombatdal a megváltásunkat és a bűnöktől való szabadulásunkat is hirdetjük. Emellett a szombat az Istennel való különleges közösséget szolgálja, amely tovább tisztít és megszentel bennünket.

De a szombati pihenés is éppen ezt az üdvösséget hirdeti, mert útjainkkal, tetteinkkel és szavainkkal egyértelműen elválasztjuk a szombatot a hét többi részétől, ezzel is felhívva rá a figyelmet.

Ezért az ortodox zsidók bizonyos tekintetben példaképek a hetednapi adventisták és más szombattartók számára is. Megmutatják a világnak a szombati pihenés értékét, és egész életüket a szombat köré tervezik. Fontos azonban, hogy ez Jézus szellemében történjen, vagyis olyan zavargás nélkül, mint az EL AL-repüléseknél, és önző, vallásos cél nélkül.

„A ti világosságotok tehát ragyogjon az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsérjék mennyei Atyátokat.” (Máté 5,16:XNUMX)

Amikor utazást tervezek, és el akarom kapni a megígért áldást, mindent megteszek, hogy napnyugta előtt megérkezzem célomhoz. Pénteken kora délután érdemes hazatérni minden ügyről és kirándulásról is, hogy fel tudjunk készülni a szombatra.

Remélem, ez a cikk lendületet ad a szombatnap és Ura iránti szeretetünk elmélyítéséhez, és nagyobb áldások megtapasztalásához. Mert »akkor gyönyörködni fogsz az Úrban; és átviszlek a föld magaslataira, és atyád, Jákób örökségéből táplállak téged.” (Ézsaiás 58,14:XNUMX)

Végül néhány kijelentés a témában a hetednapi adventisták alapító anyjától:

Ellen White és Journeys on the Sabbath

Mivel a korai hetednapi adventisták gyakran szétszóródtak, Ellen White a szombati utazásról is írt. Néhány kivételtől eltekintve határozottan nem tanácsolja:

– Úgy döntöttünk, sokkal jobb lenne ezt a korai hajót elvinni, mint szombaton utazni. Sajnos abból a fényből ítélve, amit az Úr adott nekünk a szombati pihenéssel kapcsolatban, óvatlanok lettünk, és gyakran utazunk szombaton, bár elkerülhetnénk... Még ha erőfeszítéssel is jár, mindent meg kell tennünk azért, hogy úgy utazik, hogy megtervezze, hogy ne szombaton érjünk célba. Sokan figyelmetlenek a szombatot illetően. De az áldás csak az engedelmeseké. Ha el akarjuk fogadni, akkor szorosabban kell megtartanunk a szombatot. A megfelelő példaképnek kell lennünk gyermekeink számára, ha lovaskocsival vagy gőzhajóval utazunk. Szükséges lehet szombaton utazni, hogy elérjük a segítségünkre szoruló gyülekezeteket, és elhozzuk nekik azt az üzenetet, amelyet Isten megbízott a prédikációval. De akkor egy másik napon kellett volna megvenni a jegyeinket és minden egyéb utazást megbeszélni, és ezt csak akkor tegyük meg, ha ez elkerülhetetlen, és kocsin és gőzhajón kell utaznunk. Amikor szombaton utazunk, jobb, ha kivonjuk magunkat a nem kívánt társaságból, és közösségben vagyunk Istennel. De ha lehetőségünk van az igazat megszólaltatni útitársainkkal, jó, ha kihasználjuk. De egyáltalán nem kell üzletről beszélnünk.« (Különleges tanúságtételek minisztereknek és munkásoknak 3, 1895., 42.)

Még azok az orvosok is, akiknek megengedik, hogy figyelmen kívül hagyjanak minden szombati korlátozást, amikor életmentő és fájdalomcsillapító intézkedésekről van szó – és ez mind a judaizmusban, mind a szombatünnepek között – fennáll annak a veszélye, írja, hogy ebből carte blanche-t vezetnek le:

„Az orvosoknak nem szabad azt gondolniuk, hogy joguk van időpontot egyeztetni vagy utazni szombaton. Ne csak ajkukkal, hanem példájukkal is tiszteljék az igazi szombatot... Az orvos csak akkor utazzon szombaton, ha a szenvedés enyhítésére van szükség."Kress Gyűjtemény, 1900, 42.60) »Szombaton szükségtelen utazások történnek, és sok minden más, amit el lehet hagyni... 'Hat napig dolgozz, és végezd el minden munkádat.' A szombati készülődéshez szükséges összes feladat ehhez az időhöz tartozik .« (Orvosi Minisztérium, 50)

Saját tapasztalata Isten hírnökeként azt mutatja, hogy a szombati utazás rendkívül nehéz volt számára, még kivételes helyzetekben is:

„Isten munkájának körülményei megkívánták a jelenlétünket az általános konferencián. Nem késhettünk el. Ha saját ügyünk lett volna, ez a szombati utazás a negyedik parancsolat megszegését jelentette volna számunkra. Kerültünk minden normális beszélgetéstől, és igyekeztünk megmaradni az odaadás szellemében, élvezve némi örömet Isten jelenlétében, de még mindig elszomorítottuk, hogy szombaton utazni kell.” (13. kézirat, 1873, Kézirat-kiadás 6, 294) „Délután 14:00-kor felszálltunk a gőzhajóra, hogy megkezdjük azt az utat, amelytől régóta féltünk. Pénteken az összes poggyászunkat elraktuk. Nagyon nem szeretünk szombaton utazni, de a munkát el kell végezni, az üzenetet át kell adni a világnak. Szívünket és elménket Istenhez emelhetjük, és Jézushoz lelhetünk menedéket. Ha nem tudjuk irányítani ezeket a körülményeket, nincs más választásunk, mint mindent a mi mennyei Atyánk kezébe adni.« (44. kézirat, 1890, Kézirat megjelenése 4, 305)