Ebben a cikkben a kellemetlen meglepetéssel fogunk foglalkozni (maranatha, 161). „A fenevad pedig mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelet ad a jobb kezére vagy a homlokára, és senki sem vehet vagy adhat el, csak az, aki rajta van a bélyeg, vagy a fenevad neve, vagy nevének száma.” (Jelenések 13,16.17:XNUMX) Itt világosan megjövendöljük, hogy a bélyeget erőszakkal kényszerítik ki. Ez a hitehagyás jele, a hamis pihenőnap, a sabbat áthelyezése szombatról, a hetedik napról vasárnapra, a hét első napjára. Ez lesz a domináns téma az idők végén.

„Szombaton próbára teszik hűségünket... mert a hit egyetlen pontja sem annyira ellentmondásos, mint ez... Míg egyes emberek meghajolnak a földi hatalmak tekintélye előtt e jel megvallásával, és ezáltal felveszik a fenevad bélyegét, mások részben megkapják Isten pecsétjét az Isten iránti hűség jelének választásával.« (A nagy küzdelem, 605; lát. A nagy harc, 606)

Mindenki megkapja a pecsétet vagy a jelet. Mindkét nap egy élményt testesít meg: vagy az Istenhez való teljes hűség, vagy az emberi tekintélynek való teljes alávetettség élményét. Csak azok lesznek felkészülve erre a hatalmas meglepetésre, akik szokássá teszik, hogy Jézusra néznek, ahelyett, hogy az emberektől függenek.

Gazdasági szankciók magánszemélyekkel szemben?

Mi lesz azokkal, akik függővé tették magukat másoktól? »Hogy senki ne vegyen vagy adhasson el, csak az, akinél van a bélyeg.« (lásd fent) Aki emberektől függ, a szó legigazibb értelmében alárendeltségre kényszerül. Ez a vers nagyon érdekes, mert tükrözi a jelenlegi hozzáállást. Nagyon népszerűtlen lenne ma az Egyesült Államokban halálos ítéletet kiadni az emberek ellen, akik megtartják a szombatot. Mert jelen pillanatban az ökumenizmus szelleme uralkodik, a drága béke érdekében összefogunk. Másrészt azonban a gazdasági szankciókat, amint azt ebben a bibliai versben leírtuk, legitim fegyvernek tekintik. Az ENSZ-t többször kérték szankciók kiszabására. Meg vannak győződve arról, hogy a legjobb, ha elviszik azoknak a kenyerét, akik nem akarnak beilleszkedni.

Két dolog ajánlott Isten gyermekeinek felkészítéséhez: Először is, az a hajlandóság, hogy hagyjuk, hogy Isten gondoskodjon önmagunkról, bármilyen csekély vagy nagylelkű is legyen ez a gondoskodás. Másodszor, hajlandóság arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy Istennel együtt dolgozzunk az arra a napra való felkészülésben.

A saját művelésed értéke

„A protestáns világ egy bálványimádó szombatot állított fel, ahol Isten szombatjának kell lennie. A pápaság nyomdokaiba lép. Úgy látom tehát, hogy Isten gyermekeinek ki kell költözniük a városokból csendes vidéki területekre, ahol megművelhetik a talajt és betakaríthatják saját termésüket. Így gyermekeik egyszerű, egészséges szokásokat sajátítanak el. Szükségesnek tartom, hogy haladéktalanul felkészüljünk a nagy válságra.« (Kiválasztott üzenetek 2, 359; lát. A közösség számára írva 2, 368) Világosabban aligha lehet kifejezni. A szombat-vasárnap kérdés fogja kiváltani az utolsó nagy válságot. Isten küldötte éppen ezért figyelmeztet bennünket. Ezeket a szavakat 1897-ben írták le. Ők azok a korai felhívások, amelyekben gyülekezetünk tagjait a városokból távoli vidékre kellett költözniük.

A függetlenség értéke

Isten gyermekeit, a világosság gyermekeit nem éri meglepetés a csúnya meglepetés, hanem felkészültek. Noé ugyanezt tette az özönvíz előtt. Az emberek akkoriban annyira meglepődtek, mintha soha nem is figyelmeztették volna őket. Ettek és ittak, összeházasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé bement a bárkába. Észre sem vették, amíg az árvíz el nem vitte őket. Így lesz ez az Emberfia eljövetelekor is” (Máté 24,39:XNUMX). A mai világ sem lesz kevésbé meglepve. Ennek ellenére Isten az Ő szeretetében továbbra is figyelmezteti őket, amíg minden ember megkapja a figyelmeztetést, mint Noé korában. Azok az emberek, akik meghallgatják a figyelmeztetést, Isten maradéka megtartja a szombatot, és megszegi a szövetségeket. Ki fogják szabadítani magukat azokból a helyzetekből, amelyek lehetetlenné teszik számukra, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényének. Vidéken „csendes éghajlaton”, „talajig” telepednek le, és „egyszerű, egészséges szokásokra nevelik gyermekeiket” (lásd fent).

Miért az ország?

A vidékre költözés két fő oka egyrészt a vasárnapi törvény nyomása, másrészt a természettel való szoros kapcsolat lelki segítsége, távol a városi bűnözéstől és a kísértésektől. Hála Istennek, figyelmeztetett minket.

„Ne telepedjetek le ott, ahol kénytelenek vagytok szoros kapcsolatot kialakítani azokkal, akik nem tisztelik Istent... Hamarosan válság jön a [szükséges] vasárnap megünneplésével kapcsolatban... Letelepedjetek ott, ahol maradéktalanul betarthatjátok a szombat parancsolatát... Vegyétek vigyázzatok magatok, ne telepedjetek le ott, ahol a sabbat megtartása nehéz nektek és gyermekeiteknek." (Kiválasztott üzenetek 2, 359; lát. A közösség számára írva 2, 368) Tehát a figyelmeztetés újra és újra elhangzott, bár más szavakkal.

Az érdekcsoportok harca

A vasárnapi szünetek gazdasági szankcióit az érdekképviseletek [pl. szakszervezetek, civil szervezetek] követelik majd. Az elmúlt években azt láttuk, hogy az Egyesült Államok katolikus és protestáns egyházai a szakszervezetekkel együttműködve egy vasárnapi törvényt szorgalmaznak. "A szakszervezetek azon erők közé fognak tartozni, amelyek a földet olyan bajok idejébe sodorják, amilyeneket a világon még soha nem látott."Kiválasztott üzenetek 2, 142; lát. A közösség számára írva 2, 141; maranatha, 182 vagy. Krisztus hamarosan eljön, 84)

Ez pontosan beleillik a Jelenések 13. fejezetének próféciájába. Ez a gazdasági nyomásról szól. A 15. vers halálozási határozata később érkezik. Eleinte a világ azt gondolja, hogy a hetednapi adventistákat rá lehet venni az engedésre, amikor sem vásárolni, sem eladni nem tudnak.

„Isten népének az a feladata, hogy felkészítse magát a jövő eseményeire, amelyek hamarosan hihetetlen erővel érnek ránk.” (Uo.; vö. uo.) Ez tehát a keserű meglepetés. „Óriási monopóliumok fognak kialakulni a világban. Az emberek egyesületekben, szakszervezetekben és más szervezetekben egyesülnek, amelyek az ellenség karjaiba kergetik őket. Néhány ember összefog, hogy megragadja az összes gazdasági hatalmat bizonyos iparágakban. Szakszervezetek jönnek létre, és azokat, akik megtagadják a csatlakozást, megbélyegzik. A világ szakszervezetei és konföderációi csapda. Ne csatlakozzunk hozzájuk, és ne közeledjünk hozzájuk, testvérek. Jobb, ha semmi közünk hozzájuk.« (Uo. vö. uo.) »Azok, akik Isten gyermekeinek mondják magukat, semmi esetre se szövetkezzenek a most alakuló vagy megalakulandó szakszervezetekkel. a jövőben. Ez tilalom az ÚRtól! A próféciák tanulmányozói nem látják, mi következik?” (Uo. 144; vö. uo. 143) …

Hívás a városokból

És egy másik angyal követte őt, mondván: Leomlott Babilon, eldőlt az a nagy város, mert paráznaságának forró borából megitatta minden népet” (Jel 14,8:18,2). „És nagy hangon kiáltott, mondván: Leomlott, elesett a nagy Babilon... És egy másik hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Jöjjetek ki belőle, népem...” (Jel 4:XNUMX-) XNUMX) Hol lehet a hívó? Magán kívül kell lennie. Ha megvan bennünk ennek a világnak a szelleme, és ennek a világnak a szövetségeihez és társulásaihoz tartozunk, akkor nehéz lesz. Hogyan győzhetünk meg valakit, hogy hagyja el Szodomát, ha a szívünk úgy kötődik Szodomához, mint maga Lót szegény felesége?

Való igaz, hogy meg kell látogatnunk a városokat, hogy pontosan ezt az üzenetet vigyük át nekik. De csak azért, hogy megmondjam nekik: „Gyere haza velem!” Énok megtette. És ezt a kihívó szellemet szeretnénk kérni!

Lót meg akarta menteni Szodomát

Ezt az üzenetet azonban nem tudjuk megfelelően továbbadni, amíg meg nem ismerjük az igazi vidéki élet értékét, és nem értékeljük saját magunk számára annak előnyeit. Lóttól ez hiányzott.Hányan tért meg, amikor Szodomában prédikált? Még egyet sem! Mert egyáltalán nem akarta elhagyni Szodomát. Először csak azért ment oda, mert a családja sürgette. „Sátrát Sodomáig verte” (1Mózes 13,12:XNUMX). Valószínűleg eredetileg nem akart a városba költözni, de idővel kényelmesebb megoldásnak tűnt. Ott gazdasági és társadalmi előnyei voltak, mert megbecsült ember volt Szodomában. Feltehetően ezt a befolyást Istenre akarta használni. De vajon sikeres volt-e Szodoma lakóival? Sajnos nincs! Miért? Mert úgy gondolkodott, mint egy városlakó és nem úgy, mint egy vidéki.

Ábrahám megmentette Szodomát

Ábrahám viszonya Szodomához viszont egészen más volt. Az 1Mózes 14-ben olvashatjuk, hogyan mentette meg Szodoma lakóinak és királyának életét. Még akkor is tisztelték és tisztelték, ha a vidéken, a Mamre tölgyfája alatt lakott, távol minden bűntől és romlástól, amelyről Szodoma akkoriban hírhedt volt. Milyen fontos a vidéki élet királyi kiváltságát ápolni, nem pedig áldozatnak tekinteni!

Lot exodusa

Amikor Lótot kihívták Szodomából, Isten angyalainak szó szerint maguk mögött kellett vonszolniuk őt. Ekkor az Úr így szólt: »Lót, látod ezt a hegyet? menekülni! Menekülj az életedért!" "Jaj, ne!" válaszolta: "Nem tudok felmászni oda. Mi van, ha ott történik velem valami?” Annyira hozzászokott a város utcáihoz és kényelméhez, hogy félt a vidéki élettől. Kiválasztott hát egy kis várost, és azt mondta: „Költözhetek oda? Nem tudná megkímélni ezt a várost?” És a kegyelmes úr azt mondta: „Nagyon jó.” Lót nem értette. Nem látta, hogy Isten milyen kegyelmes volt, amikor segített neki vidékre költözni. Inkább Zoarba költözött, de hamarosan elhagyta azt a várost is, hogy egy barlangban lakjon. Végül Zoár elpusztult, mint előtte Szodoma. Ezután elmondják lányai erkölcstelen viselkedésének komor történetét. Ezt megtanulták lenn ebben a városban, ahogyan a mai fiatalok is tanulják a városokban. Milyen szörnyű történet. De nekünk íródott, mert Jézus azt mondta: „Ilyen volt Lót napjaiban... Így lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik” (Lukács 17,28.30:XNUMX).

Hamarosan már késő lesz

A legnagyobb probléma manapság az, hogy az emberek annyira a maguk előnyére törekednek - társadalmi, politikai, gazdasági és oktatási -, hogy nehezen válnak meg tőle. „Nem sokára akkora viszály és káosz lesz a városokban, hogy azok, akik el akarnak menni, képtelenek lesznek megtenni. Fontos felkészülni erre. Ez a világosság, amely nekem adatott.« (Kiválasztott üzenetek 2, 142; lát. A közösség számára írva 2, 141 vagy. maranatha, 180) Újra és újra ezt olvassuk ezekben az idézetekben: "Készüljetek fel!"

Az erre a nyomásra való felkészülés egyik legfontosabb szempontja, hogy gondolatainkat isteni, nem pedig evilági csatornákra irányítsuk. Jézus eljött a földre, és magára vette szegénységünket, hogy részesedjünk a mennyei kincsekből. Azok, akik átitatódnak ennek az üzenetnek a szellemében, szintén készek lesznek a szegénységre. Mert a gyerekei megmentése fontosabb számára, mint hogy néhány napig élvezze a világ gazdagságát.

a szerelem lehetővé teszi

– Ki akar figyelmeztetni? Megint mondjuk: Menjetek ki a városokból! Ne tekintse nagy áldozatnak a dombokba és hegyekbe menni. Ehelyett keresd azt a csendet, ahol egyedül lehetsz Istennel, ahol megtapasztalhatod akaratát, és megismerheted útjait! [...] Kihívom az összes hetednapi adventistát: Legyen életcélod a spiritualitásra való törekvés. Jézus az ajtóban van. Ezért kiáltok neked: Ne tartsd nagy áldozatnak, ha arra szólítanak fel, hogy hagyd el a városokat és menj vidékre." (Kiválasztott üzenetek 2, 355.356; lát. A közösség számára írva 2, 364 vagy. Krisztus hamarosan eljön, 71)

Ha a vidéki életet nagy áldozatnak tekintjük, nem fogunk sokáig vidéken élni. Előbb-utóbb visszatérünk a városba. Hónapról hónapra kifizetjük, hogy megvehessük ezt vagy azt. Elakadunk a futópadon, és üldöznek minket az életben. Mint rabszolgák a gályákon, mi is csak a munkára élünk, hogy gyermekeink élvezhessék a modern városi élet állítólagos csodálatos előnyeit és kényelmét. És mindig nagy kincsek várnak ránk kint az országban: kapcsolat a természettel, a napfelkelte, a tiszta levegő, a virágok, fák, tavak, hegyek szépsége és a munkaközösség Istennel a gépek helyett! Nem lenne jobb, ha számba vennénk az áldásainkat? Örülni ennek a királyi előjognak? Akkor nem leszünk remeték, hanem Énokhoz hasonlóan evangélistaként megyünk ki, mondván a sok megfáradt embernek, aki készen áll a hallásra: "Gyere ki!"

Drága Urunk, tárd fel szívünknek világosan, mi vár ránk. Tegyünk meg mindent, hogy összegyűjtsük a juhait ebben az utolsó órában. Jézus nevében. Ámen.

Kissé rövidítve: Willmonte D. Frazee, Újabb építendő bárka, Harrisville, New Hampshire, USA: Mountain Missionary Press, 1979, 31-38.