Folyamatosan teszünk közzé olyan bejegyzéseket portálunkon, amelyek megmutatják, hogy Istennek a bűnmentes életre vonatkozó ígéretei nem üres ígéretek. Ellen White különösen arról ismert, hogy egyértelműen elutasítja a bűnben való életet vagy a mindennapi vétket. Íme két példa:

Minden nap bűn?

„A legnagyobb bűnöket azok a gyülekezeti tagok követik el, akik azt állítják, hogy megszenteltek, és többé nem vétkezhetnek. Ennek a csoportnak azonban sokan vétkeznek napi, romlott szíved legyen és aszerint élj.« (Tanúságtételek 5, 139; lát. ajánlások 5, 147; hozzáadott kiemelés)

„Isten fiai és leányai arra kaptak megbízást, hogy a világtól elkülönített, tiszta és szent nép legyen. Ha ez nem nyilvánvaló a gyülekezeti tagokon, akkor jogos a kérdés az egyházhoz: miért nem történik döntő jellemváltás a bűnös életről a szent életre? Ha benne van a bűn napi az életet gyakorolják, az egyháztagok egész hitvallása nem bír igazi értékkel. Nem cselekszenek összhangban Istennel, és nem szolgálhatják a világot a megváltás hírnökeként.« (Általános Konferencia napilapja, 4. február 1893.; hozzáadott kiemelés)

Naponta kérj bocsánatot

De hogyan egyeztethető ez össze a Miatyánkkal, amelyben nemcsak mindennapi kenyerünket kérik, hanem napi a bűnök bocsánatáért? Ellen White azt is javasolja, hogy neveljük fel a gyerekeket: "Tanítsd meg őket, hogy naponta kérjenek bocsánatot minden rosszért, amit elkövettek." (Gyermekirányítás, 494; lát. Hogyan vezessem a gyermekemet, 309; hozzáadott kiemelés)

Hozzánk, felnőttekhez is szól: »Amikor mindig kegyelemre van szükségünk és napi megbocsátásra szorulunk, amikor létezésünk minden pillanata irgalomra és együttérzésre szorul, mennyire helytelen és teljesen oda nem illő, amikor a keresztények gyorsan kritizálják, hibáztatják és elítélik testvéreiket, akikkel szemben nincs előnyük.” (Kézirat megjelenése 12, 290; hozzáadott kiemelés)

Bűn a próbaidő lejárta után?

Ugyanakkor tudjuk, hogy közeleg az az idő, amikor Jézus befejezi a közbenjárását, amikor senki sem követeli bűnbocsánatát. Egyesek azért, mert továbbra is vétkeznek, mások pedig azért, mert abbahagyták a vétket (Jelenések 22,11:XNUMX). Ez lesz az az idő, amikor felveszi királyi ruháját, és elindul a földre, hogy evakuálja gyermekeit, és letelepítse őket a mennyei Jeruzsálembe.

Ismeretlen bűnök

Az igazat több tényező is arra készteti, hogy a bűnök bocsánatát kérje: Még ha helyrehozhatatlanul hátat is fordítottunk a szándékos és tudatos bűnnek, mindenesetre ma még mindig a nem tudó bűnök vezetnek bennünket újra és újra megtérésre, amint tudomást szerezünk róluk. . Még akkor is, ha nem számítanak bűnnek, amíg nem tudtunk róluk (János 9,41:17,30; ApCsel XNUMX:XNUMX). Minél közelebb kerülünk Jézushoz, annál érzékenyebbek leszünk saját bűnösségünkre, felfedezzük, hol engedtünk neki, és egyre mélyebben bánunk meg.

Bűnösségünk tudata

Még az Isten gyermeke is, aki végül nem hajlandó engedni bűnösségének, szenvedni fog bűne miatt, és állandóan vigyáznia kell rá. Mindig megvallja bűnösségét, bűnös testét Isten előtt, és követeli, hogy Jézus vére győzedelmeskedjen minden belső kísértés felett. Ugyanakkor a Szentlélekben örömteli életet élhet.

Napi, folyamatos sajnálkozás

»Azok, akik valóban megtérnek, nem felejtik el múltjuk bűneit. Nem hanyag velük, ha már megbocsátottak. Ellenkezőleg, minél inkább felismeri, hogy Isten kedves hozzá, annál jobban sajnálja korábbi bűnös életét. Utálja és elkárhozza magát, és mindig csodálkozik, hogy ilyen sokáig képes volt lázadásban maradni. Megújítja bűnbánatát Isten előtt, és erősebben fogja Jézus kezét. A megbánás mindennapos, folyamatos gyakorlat – jegyzi meg. Addig gyakorolja őket, amíg a halandóságot el nem nyeli az [örök] élet. Aki ily módon megtér, az többre becsüli Jézus igazságát, mint az ezüstöt és az aranyat, minden földi köteléknél és ragaszkodásnál.”Az idők jeleit, 26. november 1894.)

Helyettes lelkiismeret-furdalás...

Megváltónk életében a bűnbánat és a bűnbocsánat egy újabb érintését találjuk. Ő maga is megbánta a mi érdekünkben, és magára vette bűneinket. Megkeresztelkedett, mert azonosult bűneinkkel, és példát mutatott nekünk a megigazulás útján, bár ő maga soha nem vétkezett, sem gondolatban, sem szóban, sem tettben.

„Jézus nem személyes bűnvallomásként vette fel a keresztséget. Inkább azonosult a bűnösökkel, és megtette azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tennünk, megtett mindent, amit tennünk kellett... Egyikünkként viselte bűnünk és szenvedésünk terhét. A bûntelenek érezték a bûn szégyenét. A békeszerető viszályban élt, az igazság a hazugságokkal, a tisztaság a bűnökkel verte fel sátrát. Minden bűn, minden viszály, minden mocskos kéjvágy, amit a törvényszegés előidézett, gyötrelme volt lelkének. Egyedül járt, egyedül viselte a terhet... Látta és érezte mindezt.« (Korok vágya, 111; lát. Jézus élete, »Keresztelés« fejezet)

…apáink és embertársaink bűneiért

Ugyanígy Jézus igaz követőiként mi is bűnbánatot fogunk végezni apáink és embertársaink bűneiért. Úgy fogják megérinteni a szívünket, mintha mi magunk követtük volna el őket. Így a körülöttünk lévőket, mint papokat Jézushoz tudjuk vezetni és gyülekezetünket is a késői esőbe. Jézushoz hasonlóan mi is képesek leszünk együtt érezni kísértéseik gyengeségével (Zsidók 4,15:XNUMX).

Egészen Jákob gyötrelmének idejéig

Ily módon a Miatyánk értelmében vett ima része marad hitélményünknek egészen addig az időpontig, amikor Jézus már úton van bolygónk felé: „Jákób nyomorúságának” idejéig (1Mózes 32,7:33-30,7; Jeremiás 6,13:XNUMX). Végső soron ez az imádság a bűnök bocsánatáért az Úr imájában lesz az egyetlen védőbástya életünkben a bűn ellen, amíg át nem változunk. Mert így folytatódik: „Ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól!” (Máté XNUMX:XNUMX)

Jézus bennünk

Napi megtérésre, napi bűnbocsánatra, napi megigazulásra, napi bűnbánatra, napi megszentelődésre, valamint a kísértéstől és a gonosztól való napi megváltásra van szükségünk. Jézus ugyanezt tapasztalta anélkül, hogy valaha is vétkezett volna. Megelőzött bennünket ezen az úton, hadd járjon el bennünk is ezt az utat, mint motivációt minden rajtunk keresztül üdvözülendő ember számára, hűen a mottóhoz: »Megszentelem magam értük, hogy ők is megszentelődjenek az igazságot.« (János 17,19:XNUMX)

"Ragaszkodj ahhoz a hozzáálláshoz, amely inkább szenved, mint vétkezik." (Diadalmas Krisztus, 94) »Csak azokat találjuk hűségesnek, akik inkább meghalnak, mintsem rosszat cselekedjenek.« (maranatha, 82)